Az őszi idő téliesre fordulásával a kutyatartóknak mindig külön is számolnia kell. Bár kutyakozmetikák ma már fazonra tudják szabni állataink bundáját,
Szabadban tartott kedvencünk menedékét legkésőbb ilyenkor kell létrehozzuk vagy a meglevőt tatarozzuk, kitalálva, hogyan szigeteljük a kutyaházat. Mert nem elégedhetünk meg olyan „kutyaóllal”, amely koszlott, beázik és keresztülfütyül rajta a szél, hiszen az nem több egy egészségtelen kényszerlakhelynél. A piac készen vár minket jó minőségű, szigetelt kutyaházakkal, de ha ebünk megszokta a régit, és fázik, akkor szigetelnünk kell.
Mindenekelőtt a kifejlett kutya testméreteivel kell számoljunk: kényelmesen meg kell tudnia fordulni, lefeküdni és elnyújtózni épített otthonában. Az mégse legyen a kutyánál sokkal nagyobb, elég, ha a jószág lehajtott fejjel épp befér az ajtónyíláson. Esővíz és hólé lecsorgatásához eleve csak nyereg- vagy sátortetőben gondolkodjunk, cserép- vagy kátránypapíros fazsindelyes borítással.
Kerti kutyáinknál az ennek érdekében minimálisan szükséges 10–15 fokos benti hőmérséklethez télvíz idején viszont az állat saját hőtermelése kevés. Ezért lehet szükséges a hőszigetelés házilag, vagy új hőtartó lak létrehozása – de lehetőleg legkevésbé téglából, ami egy ilyen kis építményt télen hűtőkamrává, nyáron dunsztosüreggé változtat; ráadásul nehezen fertőtleníthető és le van horgonyozva egy helyben.
Utólagos falszigetelés gyanánt deszkából készített – tehát áthelyezhető! – kutyaházunkat hajlamosak vagyunk hungarocell- vagy nikecell-lapos táblákkal kívülről vagy belülről bevonni, rászegeléssel vagy jóféle ragasztóval. Azt a körülményt azonban érdemes mérlegelnünk, hogy ha a felületek kutyánk karma és foga ügyébe esnek (vagy akár csak egerekébe), megrágással és kikaparással bizony egy könnyen porló anyag szemcséi fognak külsőleg és sajnos belsőleg is feltapadni szegény állatra.
Még jobb azért, ha a legalább 3 centi széles légsúlyú szigetelőlapokat alkalmazzuk „szendvicshús” gyanánt, esetleg más természetes anyaggal – fűrészporral, faforgáccsal – töltjük ki a térközt. Szintén az irritációk elkerülése érdekében mellőzzük az üveggyapotos megoldást, a jóval kutyabarátabb ásványgyapot viszont csak ajánlható: drágább ugyan, de páraáteresztőbb és tűzálló.
A feltétlenül gyalult deszkák végig pontosan illeszkedjenek egymáshoz, legyenek lécekkel „lefugázva”, kiálló szögvégek nélkül. Kilukadások és repedések esetén mihamarabb történjen meg a fal javítása! Az elkészült héjazatot nem árt kívül-belül néhányszor átkenni csónaklakkal. Ne feledkezzünk azonban el a könnyen tisztán tartható – forróvizes fertőtlenítővel akár kéthetente kisúrolható – deszkapadozatról sem. Ez magától ugyan felszívná a talajból a nedvességet, ám ezért fogjuk 6-8 centis lábakra állítani: például lapjára fektetett téglára vagy alacsonyabb raklapra. Ezáltal
Sóderes nedvességelnyeléssel pedig közeli tócsaképződést akadályozhatunk meg. A bejárat próbáljon ne az uralkodó szélirányba beleesni, egyúttal lehetőleg az udvarkapura nézni!
Kibélelés, további téliesítés
Bár a pásztor- és terelőkutyák jól megvannak minden almozás nélkül, némi széna, szalma vagy forgács jól jöhet fagy és bunda-bebüdösödés ellen is. Ezen „bio-derékaljat” persze néhány hetente célszerű tisztára cserélni, kipergése és széthordása ellene pedig küszöb beépítésével védekezni. Jó lehet persze a pokróc, zsákdarab vagy rongyszőnyeg is, akár elővigyázatos leszögeléssel. Igaz, az ázottan „ágyába eső” kutyától a bélelőanyag is átázhat és (nyirkosságával vagy akár fagycsípetten) csúnyán felfázathatja kedvencünket. Az oldalfalak filcdarabokkal is bevonhatók, emellett melegítő párnák, melegvizes palack, elektromos ágymelegítő vagy fűtőpanelek (vezetékeik vízhatlanságára való nagy-nagy vigyázattal) szintén szóba jöhetnek. Végül a bejárati nyílás „be is függönyözhető” vastagabb vászon- vagy (padló)szőnyegdarabbal, középen felhasítva. Azért a területőrző késztetésű és kilátásban érdekelt, izgágább jószágok hővédelmére inkább PVC-lapfüggöny-csíkok vagy „lengőajtós” billenő felerősítésével próbálkozzunk, amelyek nehezebben szaggathatók le.
Hasznos kiegészítő praktikák
Kutyaházba szoktatáshoz újonnan szerzett kölyökkutyánkat tápos edénnyel csalogassuk a ház mellé, majd jóllakását követően odaguggolva kinyújtott ujjaink alsó lapjával ütögessük-kopogtassuk meg a benti padlatot: „Helyedre”-vezényszó lágy, de határozott ismételgetésével. Egyébként
Befagyás esetén itatótáljába rendszeresen öntsünk langyos vizet; az ilyenkor használatos fagyálló folyadékunkat pedig ne hagyjuk lecseppenni, mert felnyalásra ingerlő fajta az ebek ízlésének. Udvaron telelő ebünket semmiképp se fürdessük, mert a szőrét védő és szigetelő faggyúrétegüket lemosnánk ezzel – élősködőiket cseppenteni való szerekkel irtsuk! Töretlen mozgásigényüket szolgáljuk ki sétáltatással, sózott utcákon szerezhető marási tappancssebeket pedig vízálló kutyacipővel vagy mancskimosással előzzünk meg. Ám még ha a legbiztosabb módszert is választottuk arra, hogyan szigeteljük a kutyaházat, ordas hidegek éjjeleire azért csak nyerjenek bátran alkalmi bebocsátást garázsba, kazánházba vagy előszobába!
